Az Albatros D.V a Luftstreitkräfte (Német Birodalmi Légi Szolgálat) vadászgépe volt. A D.V az Albatros D.I gépcsalád utolsó szolgálatba állított fejlesztése volt. Annak ellenére, hogy a gép elavultnak számított, 900 darab D.V és 1612 D.Va változat készült a gyártás 1918 eleji leállításáig. A D.Va változatot egészen a háború végéig használták.

1/5 

   

1917 áprilisában az Albatros megrendelést kapott a D.III továbbfejlesztésére, a prototípus még abban a hónapban a levegőbe emelkedett. A végeredmény egy olyan D.V változat lett, mely nagyon hasonlított a D.III-ra és ugyanazt a 127 kW-os (170 lóerős) Mercedes D.IIIa motort kapta meg. A legszembetűnőbb különbség a D.III-nál 32 kg-al könnyebb géptörzs volt. Az elliptikus keresztmetszet további merevítéseket igényelt a gép mindkét oldalán. A prototípus D.V megőrizte a D.III eredeti oldalkormányát, de a sorozatgyártott példányok már a megnövelt felületű, Ostdeutsche Albatros Werke (OAW) által gyártott oldalkormánnyal repültek. Megnövelték a légcsavar és a függőleges vezérsík méretét is. A felső szárnyat közelebb hozták, az alsó szárnyat pedig közvetlenül hozzáépítették a törzshöz. A szárnyak majdnem teljesen azonosak voltak a D.III-on használtakkal, kivéve az átdolgozott csűrőmozgatást. A korai D.V változatok nagy fejtámláját gyakran eltávolították, mert nagyban zavarta a pilóta kilátását a gépből. A később gyártott példányoknál a fejtámlát már be sem építették.

1/5 

   

A D.V 1917 májusában állt szolgálatba a fronton, és ahogy a korábbi D.III változatoknál, ennél a típusnál is gyorsan kiderültek a felső szárny struktúrális hiányosságai. Az anekdoták szerint a D.V még inkább hajlamos volt a szárnytörésre, mint a korábbi D.III. A szárny külső felületeivel is sok probléma volt, ez további megerősítéseket igényelt. A D.V alig nyújtott nagyobb teljesítményt mint az elődje, a fronton szolgáló pilóták egyátalán nem kedvelték, sokuk inkább a régi D.III-at preferálta. Manfred von Richthofen is sokat kritizálta a gépet, egy 1917 júliusi levelében azt írta a D.V-ről, hogy “a gép elavult és nevetségesen gyenge az angolok ellen, senki sem tud mit kezdeni ezzel a géppel”. Az angolok egy elfogott D.V-öt tesztelve úgy találták, hogy a gép lassú a manőverekben, nehéz és fárasztó vele repülni.

Az Albatros erre reagálva fejlesztette ki a D.Va típust, mely erősebb szárnybordákat és szárnyrudazatot, továbbá megerősített törzset kapott. A jobb irányíthatóság elérése miatt a D.Va megkapta a D.III csűrőmozgató mechanizmusát is. A D.III és a D.Va szárnyai csereszabatosak voltak egymással, de a D.Va egy további összekötőrudat kapott a szárnyak közé.

1/5 

   

262 darab D.Va gépet rendeltek 1917 augusztusában, melyet további 250 darab követett szeptemberben és 550 darab októberben. Az első D.Va gépek szállításai 1917 októberében kezdődtek meg. A Fokker Dr.I struktúrális problémái és a Pfalz D.III közepes teljesítménye nem hagyott más választást a német légierőnek a D.Va helyett, egészen 1918 nyaráig kellett várniuk, amikor is a Fokker D.VII szolgálatba állt. A D.Va gyártását 1918

áprilisában állították le, májusban 131 darab D.V és 928 D.Va harcolt a nyugati fronton. A számuk folyamatosan csökkent, de egészen a fegyverszünetig szolgálatban maradtak.

1/5 

   

Specifikációk:

• személyzet: egy fő
• hossz: 7.33 m
• szárnyfesztávolság: 9.04 m
• magasság: 2.70 m
• szárnyfelület: 21.20 m²
• üres súly: 687 kg
• felszállósúly: 937 kg
• motor: 1db Mercedes D.IIIaü, 6 hengeres, vízhűtéses soros motor, 134 kW (180 lóerő) leadására képes

Teljesítmény:

• maximális sebesség: tengerszinten 187 km/óra
• szolgálati csúcsmagasság: 3000 m
• emelkedési sebesség 4.35 perc 1000 méterre
• repülési idő: 2 óra

Fegyverzet:

• 2db 7.92 mm-es, előretüzelő, LMG 08/15 géppuska

Dim lights Embed Embed this video on your site

A cikket a www.flyonline.hu engedélyével tettem közzé.