Első világháborús géppuskák földön és levegőben
Blazsek Attila írása

Bevezetés

Sir Hiram Stevens Maxim professzornak két zseniális találmányt köszönhet a modernkor. A hajsütővasat, valamint az első hatékony, gyakorlatban is használható géppuskát.

Valójában mintegy 271 db találmányt szabadalmaztatott, az úriember agyából pattant ki többek között a mozdonyjelzőlámpa és a világítógáz gyártására szolgáló masina, az izzókban használatos szál tökéletesített gyártás módszere, valamint egy elektromos nyomásszabályozó is. Ha hinni lehet a legendáknak, egy barátja egyszer azt mondta neki: "Hagyd a csudába az elektromosságot. Ha meg akarod csinálni a szerencsédet, találj ki valami olyat, amivel ezek a bolond európaiak gyorsabban tudják kiirtani egymást." Maxim figyelme ezt követően a fegyver fejlesztése felé irányult, így 1885-ben sikerült megalkotnia az első valóban teljesen automata géppuskát. Noha Richard Gatling géppuskáját már az amerikai polgárháborúban is használták, azt még kézi erővel működtették, így az nem nevezhető igazi automata fegyvernek.

A különböző rendkívül kegyetlen ámde hatásos harcigázokon kívül a géppuska karrierje is az első világháború lövészárkaiban ívelt a legmagasabbra. További hasonlóság az említett két fegyverben, hogy kezdetben a németek látták meg igazán a fronton kiaknázható lehetőségeiket, melynek köszönhetően a háború első felére fölénybe kerültek a különböző automata fegyverek mennyiségének tekintetében. 1914-ben a német csapatoknál mintegy 12-13 ezer darab MG08 típusú géppuska volt rendszerben. Ugyanakkor a brit expedíciós csapatok alig 150 darabbal rendelkeztek, ezek is zömmel a régebbi, elavult típusokból. Ennek megfelelően a veszteségek is hatalmasak voltak. A későbbiekben tehát a harcoló alakulatokat szélesebb körben kezdték el felszerelni a fegyverekkel, a géppuskás alakulatokat pedig az új elvárásoknak megfelelően zászlóalj majd dandárszintű alegységekbe tömörítették, illetve később egy géppuskás hadtestet is felállítottak.

A géppuskák kiválóan alkalmasak voltak defenzív célokra, egymást fedezve áttörhetetlen falat jelentettek a támadó gyalogság számára. Jellemzően az arcvonal két oldalára felállítva vetették be, ami azt jelentette, hogy nem szemből, hanem a támadó alakulatot a szárnyak oldaláról lőhette, sokkal nagyobb pusztítást okozva ezzel az ellenség soraiban. A fegyverek 1915-re már a frontvonalak talán legfontosabb tényezőivé váltak. Betonfedezékeket kaptak, de kifejezetten offenzív célokra is kiválóan alkalmasnak bizonyultak. Fejlődésükkel egyenes arányban kezdett tömegük növekedni, amelynek köszönhetően elérhették az akár 60kg-os súlyt is (a robosztus állványzatoknak és a bonyolult hűtőberendezéseknek köszönhetően). Mivel egyre helyhez kötöttebb fegyverré váltak, szükségessé vált a könnyen mobilizálható úgynevezett „könnyű géppuskák”, „golyószórók” vagy „automata karabélyok” kifejlesztése. A későbbiekben ezek a már könnyebb, megbízhatóbban működő, gyakran különböző tárral és nem hevederrel működtetett, egyszerűbb hűtőrendszerrel ellátott fegyverek jelentek meg a repülőgépek fedélzetén is.

1914 és 16 között azonban jellemzően csak kézifegyverekkel tüzeltek egymásra a konkurens repülőgépek pilótái. A repertoár meglehetősen széles volt, a hagyományos pisztolyokkal, karabélyokkal és puskákkal egyaránt próbáltak célzott lövéseket leadni az ellenfélre. Korabeli beszámolók szerint a pontosság érdekében különböző szögekben fixen rögzítve a repülőgépekre erősítették azokat,.állítólag 1915. július 25-én L. G. Hawker százados a légcsavar fölé átlósan szerelt egylövetű puskájával három jobban felfegyverzett német gépet lőtt le. Bristol Scout gépével. A legelvadultabb ötletek egyike egyfajta csáklyázó kampó volt, amelyet a gépek egy közel 50 méteres huzalon keresztül vonszoltak maguk után, azt gondolva, hogy az feltekeredhat az ellenfél légcsavarjára. Hasonló elven működött a léghajók ellen alkalmazott „tüzes horgony”, amely gyakorlatilag egy piropatronnokkal ellátott csáklyázó szerkezet volt. A léghajók burkolatát feltépve az belobbantotta a kiszökő gázokat. Hamarosan azonban a modern géppuskák, tüzérségi lőszerek elterjedésével a megoldás kézenfekvőnek tűnt, az újdonsült, a gyalogságnál kivallóan működő fegyvereket már csak fel kellett szerelni a gépekre.

Maxim még élt, amikor találmányával először öltek meg ezreket a somme-i ütközet alkalmával, az első világháború során. Az első világégés alkalmával számtalan újnak számító fegyvert vetettek be a lövészárkokban egymásnak feszülő felek. Egy ilyen innováció volt tehát a géppuska is, amelyet nemcsak a gyalogság használt széleskörűen, hanem a később tökéletesített repülőgépeken, illtetve páncélos harcjárműveken is megjelentek fedélzeti fegyverként.. Az alábbiakban egy rövid áttekintés következik, amelyben a különböző országok által (nem kizárólag csak a repülőgépeken) alkalmazott típusokat tekintjük át a teljesség igénye nélkül.