A gépet Reinhold Platz a Fokker-Flugzeugwerke főtervezője vetette papírra, 1918 nyár végéig kb. 1700 darabot gyártottak belőle. Szolgálatba állítása után a D.VII gyorsan bebizonyította kiváló képességeit, a fegyverletételkor kötelezték Németországot, hogy az összes gépet adják át a szövetségeseknek. A gépet még évekkel a háború után is széles körben alkalmazták.

01/15 

   

A tervező 1916 óta a V-sorozat kísérleti gépein dolgozott, ezek voltak az első repülőgépek önhordó szárnyakkal. A vékonyabb szárnyak nagyobb felhajtóerőt és könnyebben kezelhető átesési jellemzőkkel rendelkeztek, mint a korábban használt szárnyak. 1917-ben a Fokker elkészítette a V.11 biplánt, melyet a szokásos Mercedes D.IIIa motorral szereltek fel. 1918 januárjában az Idflieg (Inspektion der Fliegertruppen - a Repülőcsapatok Fővizsgálója) egy versenyt rendezett Aldershorfban. Ezen az eseményen kaptak először lehetőséget a fronton szolgáló pilóták arra, hogy az új típusokat teszteljék és kipróbálják. Fokker benevezte a V.11-et, több más prototípussal együtt. Manfred von Richthofen repült a V.11-el, úgy találta hogy bonyolult repülni vele, kényelmetlen és zuhanórepülésben instabil. Ezekre reagálva a Fokker főtervezője átdolgozta a gépet, megnövelte a gép farkának hosszát és merevítést kapott az oldalkormány. A javított V.11 repülése után Richthofen dicsérte a gépet, a legjobb típusnak bizonyult a versenyen. A már idejétmúlt Mercedes motorral is kiváló teljesítményt nyújtott, biztonságos és könnyű volt vele repülni. Richthofen javaslata eldöntötte a verseny végeredményét, és nem ő volt az egyetlen, aki ezt a gépet javasolta. Fokker azonnal kapott egy 400 gépes megrendelést, melynek az Idflieg a D.VII azonosítót adta.

01/17 

   

A Fokker gyár nem volt felkészülve a teljes légierő kiszolgálására, így a nagy riválisok mint az Albatros és az AEG (Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft) is beszállt a D.VII licencgyártásba úgy, hogy az AEG addig még nem rendelkezett tapasztalattal a repülőgépgyártásban. Azért, mert a Fokker nem rendelkezett semmilyen műszaki rajzzal a gépről, egyszerűen átküldtek egy gépvázat az Albatros számára, hogy lemásolja. Az Albatros minden D.VII gyártása után öt százalék jogdíjat fizetett a Fokkernek. Az Albatros Flugzeugwerke és leányvállalata a Ostdeutsche Albatros Werke (OAW) a johannisthali (Fokker D.VII (alb)) és a schneidemühli (Fokker D.VII (OAW)) gyáraikban építették a gépeket. Néhány alkatrész nem volt csereszabatos a gépek között, még az Albatros és az OAW gyártmányok között sem.

Az Albatros hamarosan túlszárnyalta a Fokkert mind mennyiségben, mind minőségben. A masszív gyártási program ellenére 2000 darab alatti D.VII-es példány került leszállításra a három gyártótól, a valós gyártási darabszám valahol 1700 körül van. Az Osztrák-Magyar MÁG (Magyar Általános Gépgyár) licenc alapján gyártotta a típust, melyet 1918 végefelé Austro-Daimler motorokkal szerelt. A gyártás a háború vége után is folytatódott, több mint 50 gépet gyártottak le.

01/14 

   

Specifikációk:

Dim lights Embed Embed this video on your site

A cikket a www.flyonline.hu engedélyével tettem közzé.