Bevezető.

A Pfalz D.III az első világháborúban használt együléses vadászrepülőgép, amelyet a Birodalmi Német Légi Szolgálat (Luftstreitkräfte) használt. A repülőgép a Pfalz Flugzeugwerke vállalatnak  ( A repülőgép neve is a gyártótól ered.) volt az első jelentősebb saját tervezésű munkája. (A vállalat korábban Morane-Saulnier repülőgépek licensz alapján történő gyártásával foglalkozott. Ezek a repülőgépek Pfalz A-E jelöléssel álltak szolgálatba.) A főmérnök Rudolf Gehringe volt, aki már rendelkezett tapasztalatokkal a repülőgépek tervezésében.

01/15 

   

Tervezés és gyártás.

A Pfalz D.III-as korszakának egyik legszebb vonalvezetésű repülőgépe. A típus hagyományos felépítésű, ovális keresztmetszetű, áramvonalas törzset kapott. A szárnyak és a vízszintes vezérsík trapéz alakú, míg a függőéleges vezérsíkot lekerekítették. Fegyverzete: 2× 7.92 mm LMG 08/15 "Spandau" géppuska. A géppuskák elhelyezése a törzs elülső részén található, hátránya, ha elakadt, nagyon körülményes volt a javítása. A hűtő a jobb felső szárnyon található.

A gyártás során rétegelt farostlemezeket használtak, ahol az egyes rétegek (összepréselt farostból) össze vannak ragasztva úgy, hogy az egyes rétegek rost iránya más irányba mutat, mint a szomszédos rétegeké. Erős de egyben könnyű konstrukció, és megfelelő  rugalmassággal rendelkezik. Így  egy héjszerkezetes  repülőgép törzset sikerült kialakítani. Hátránya viszont, hogy lényegesen munkaigényesebb az elkészítése, illetve a nem megfelelő minőségű fa alkalmazása később strukturális problémákat okozhatott.

A Pfalz D.III/D.IIIa szolgálatban.

1917 nyarán került a Pfalz a frontra  elsőként a Jasta 10 majd a Jasta 4 repülőszázadokhoz, és a kedvező tapasztalatok alapján a rendelt mennyiséget 70-ről 300-ra növelték. A repülőgép alapvető repülési jellemzőit megfelelőnek találták, de sok kritika érte a törzsben elhelyezett géppuskákat. Az Albatros típusoknál már ismert alsó szárny leválás, a szárnyakat összekötő merevítőelemek törése a Pfalz-nál is jelentkezett, ami a pilóták szerencséjére csak igen kis számban, intenzív manőverezés közben fordult elő.
További problémák jelentkeztek a csűrök hatékonyságával kapcsolatban, de ezt a problémát hamar orvosolni tudták. Fél évvel később megjelent a módosított Pfalz D.IIIa, amely verzióban a következő módosításokat végezték el:

• Erősebb, 180 lóerős Mercedes erőforrást alkalmaztak.
• Növelték a vízszintes vezérsík méretét.
• A géppuskákat a pilóta szemmagasságában helyezték el.
• Módosították az alsó szárnyakat.

01/14 

   

A Pfalz D.III pilótái szerint a gép egyik nagy hátránya a kortárs (Camel, S.E.5a) típusokhoz képest gyenge emelkedőképesség volt, amit az alacsony repülési sebesség és az Albatros típusokhoz képest nehéz irányíthatóság is hozzájárult. Összesen mintegy 260 darab D.III-ast és 750 darab D.IIIa típust gyártottak.

A Pfalz a masszív kialakítása miatt igen jól teljesített zuhanórepülésben, ezért kedvelt alkalmazási területe volt a jól védett ellenséges megfigyelő ballonok és felderítő repülőgépek lelövése. Itt megemlíthetünk két pilótát, Gontermann-t és Buckler-t, akik közül Gontermann 18 ballont lőtt le a típust repülve. Alkalmazták továbbá bombázó repülőgépek kísérőjeként is. Leginkább a nyugati fronton alkalmazták, de nagy mennyiséget szállítottak a török frontra is.

A Pfalz-ot is repülő híres pilóták:

• Werner Voss (48 légigyőzelem)
• Emil Thuy (35 légigyőzelem)
• Hans Klein (22 légigyőzelem)

Néhány eredeti fénykép a típusról:

01/13