Sopwith 5F.1 Dolphin

A Sopwith 5F.1 Dolphin egy angol vadászrepülőgép, amelyet a Sopwith cég gyártott, és a Királyi Repülő hadtest használt az első világháborúban. A Dolphin 1918-ban lépett szolgálatba a nyugati fronton, ahol gyorsan félelmetes légiharcos géppé vált. A típust a háború után kivonták a szolgálatból.
A Sopwith főmérnöke, Herbert Smith 1917 elején egy új vadászgép fejlesztésébe kezdett (5F. 1 kódnéven).

A tervezés  során igyekeztek elkerülni a Camel hátrányos tulajdonságait:
•    Rossz kilátás előre és felfelé
•    A forgó motor okozta repülőgép vezetési nehézségek

A mérnökök célja egy hasonló teljesítményű, soros motorral ellátott repülőgép tervezése volt.
A tervezésnél elsődleges szempont volt a pilóta, az üzemanyagtartály, a géppuskák és a motor kompakt elhelyezése. A kétfedelű repülőgép szárny elrendezése különleges, mivel mintegy 33 cm-el a felső szárny hátrébb helyezkedik el az alsó szárnyakhoz képest, és a két szárnyat dupla merevítőkkel rögzítették egymáshoz. A lépcsőzetes kialakítás célja a gép súlypontjának megfelelő elhelyezése. A repülőgép tervezésekor a pilótaülés alatt helyezték el a fő üzemanyag tartályt, ami kb, 75 liter benzin tárolására képes. (20 gallon), illetve közvetlen a pilótaülés mögött egy kisebb, kb, 26 literes (7 gallonos) tartály található.
A gép alapvetően fa szerkezetű volt, vászonborítással. A pilótafülkét a törzsben lévő fém keretben alakították ki.

01/11 

   

A sorozatgyártott gépeken a hűtőket a törzs két oldalára helyezték el, a pilótafülke mögött. A pilótaülés a két szárny közötti keretben kapott helyet, ami nagyszerű kilátást biztosított előre és felfelé, ugyanakkor a pilóta védtelen volt akkor, ha a nem túl szerencsés leszállást követően felborult a gép.
Ez a fajta elrendezés a kezdő pilóták számára is meglepetéseket okozott, mivel a pilótafülkéből nem volt látható az orr. Így viszonyítási pontok alapján nehezebb volt a Dolphin orrát a horizonton tartani.

A Dolpin prototípusa egy 150 lóerős motorral rendelkezett, de a sorozatgyártott példányok már megkapták a 200 lóerős Hispano-Suiza motort.  Sajnos a motorok meglehetősen megbízhatatlanok voltak a fordulatszám csökkentő áttétel miatt, aminek következtében a típus igen kétes, bár nem megérdemelt hírnévre tett szert.

A gép fegyverzete egy pár Vickers 303 fixen beépített, előrefelé tüzelő géppuskából és két darab Lewis géppuskából állt, amelyeket a felső szárny középső részén lehetett elhelyezni, és amelyek felfelé elmozdíthatóak voltak 45 fokban. A négy géppuskával a Dolphin volt az egyik legjobban felfegyverzett gép, de a gép súlyának megnövekedése miatt a Lewis géppuskák alkalmazása nem igazán terjedt el. A pilóták amiatt is tartózkodtak a Lewis géppuskák alkalmazásától,mert ütközések esetén a géppuskák fejsérüléseket okozhattak. Ritkán  azonban előfordult, hogy felszerelték a Lewis géppuskákat, leginkább akkor, ha felderítő gépek elleni bevetésre indultak a pilóták.(A szimulátorban nem elérhető ez a lehetőség)

1/8 

   

A 87. repülőszázad pilótái egy igen érdekes lehetőséget teszteltek a Dolphin fegyverzetével kapcsolatban. Kísérleti jelleggel a jobb alsó szárnyra erősítették fel (a légcsavarsíkon kívülre) az egyik Lewis géppuskát, amelyet gyújtó lövedékekkel láttak el. Sajnos hátránya volt a megoldásnak az is, hogy a pilótának az elakadt géppuskát repülés közben nem volt lehetősége megjavítani. Ez a lehetősé így széles körben nem terjedt el.
A Dolphin szükség esetén 4 db 25 font-os bombát is hordozhatott, a törzs alatti felfüggesztő pontokon.

A gép prototípusa 1917 május 23.-án szállt fel először Harry Hawker berepülőpilótával. Június elején a repülőgépet hivatalos vizsgálatok alá helyezték, majd június 13-án, a prototípus a franciaországi St. Omer-be repült, amikor is a légi jármű ismeretlen alakja miatt a szövetséges tüzérek tüzet nyitottak rá. A típust kipróbáló pilóták közül. Billy Bishop a 60. repülőszázad pilótája, a repülés után kedvező jelentést írt a gépről.

1917 Június 28-án a minisztérium megrendelt 200 darab Delfint a Hooper & Co. gyártótól, majd nem sokkal ezután, további 500 repülőgép gyártását a Sopwith vállalattól és 200 repülőgépet pedig a Darracq Motor Engineering vállalattól

A Dolphin Mk.I-et elsőként a 19. és a 79. repülő század kapta meg 1918 februárjában. Egy hónappal később a 87. és a 23. repülő század is megkapta a típust. A típus bemutatkozását megzavarta több olyan incidens, amikor is baráti gépek támadták meg az ezzel a típussal repülő egységeket, mert német gépnek hitték őket.
Fontos megemlíteni a 141. repülő századot, akik éjszakai vadász feladatkörben (!!!) repülték a megerősített szárnyszerkezettel ellátott típust és honi-légvédelmi feladatokat láttak el.

A korai problémák ellenére a Dolphin népszerű volt a pilóták körében, mert gyors volt, jól manőverezett, és könnyű volt vele repülni, bár hajlamos volt a hirtelen átesésekre. Ha a Hispano-Suiza motor megfelelően működött, akkor a Delfin számára kiváló teljesítmény nyújtott nagy magasságban. E miatt a Dolphin-t gyakran alkalmazták német felderítők, mint például a Rumpler C. VII. ellen, amelyek nagy magasságban repültek, általában 20.000 láb felett.

01/11 

   

A 87. repülőszázad pilótái kísérleteztek a nagy magasságú repüléseknél használható oxigén rendszerrel, de felhagytak a rendszer alkalmazásával, ugyanis ha az oxigén tartály találatot kapott, akkor felrobbant.