A Sopwith Triplane egy angol együléses háromfedeles vadászrepülőgép volt az első világháborúban, amelyet a Sopwith Aviation Company vállalat gyártott. Kevesen tudják, de a németek háromfedelűjének, a Fokker Dr.I-nek az angolok gépe, a Sopwith Tirplane volt az ihletője. A Herbert Smith mérnök által tervezett együléses vadászgép első példánya 1916 május 28-án emelkedett először a levegőbe Harry Hawker berepülőpilóta irányításával. A felszállás után három perccel egymás után 3 bukfencet csinált a repülőgéppel, amivel igencsak megdöbbentette a berepülést nézőket.  Az egyik megfigyelő szerint, a Tripe orsózás közben olyan volt mint egy részegen bukdácsoló repülőgép...

A típus 1917 elején az angol királyi haditengerészetnél kezdte meg szolgálatát, ahol gyorsan sikeressé vált. Gyártását mindössze 147 példány elkészülte után leállították, mivel 1917 júniusában szolgálatba állt a sok tekintetben jobb képességekkel rendelkező Sopwith Camel. A pilóták leginkább Tripehound-nak, vagy egyszerűen Tripe-nek becézték a típust. A megmaradt példányok a háború után oktatógépként szolgáltak. 

01/11 

   

Tervezés és fejlesztés.

A repülőgép klasszikus faépítésű típus, törzsének, és farokrészének alapjául nagymértékben a Sopwith Pup szolgált bár a későbbi példányokon a vízszintes vezérsík méretét csökkentették. Az új típus különlegessége a vékonyabb húrhosszú szárnyak, amelyből hárommal is rendelkezett a típus. Ez lehetővé tette a rövid törzs kialakítását, ugyanakkor az egymás feletti három szárny felülete mellett a szárnyfesztáv rövid maradhatott, hozzájárulva a nagyon jó orsózósebességhez.A szárnyak  kialakításának további sajátossága, hogy elhelyezésük a pilóta számára jó kilátási lehetőséget biztosított, illetve minden szárnyon voltak  csűrőkormányok. Érdekessége az volt, hogy, hogy ez a típus volt a történelem első sorozatban gyártott háromfedelű vadászrepülőgépe. A repülőgép vezethetőségére jellemző volt, hogy a vízszintes vezérsík kitrimmelésével a gépet akár "elengedett kézzel" is stabilan lehetett repülni.

Az 1917 februárjában végrehajtott módosítás, a vezérsík fesztávolságának 2.44 m-re csökkentése után a gép jobban reagált a kormánymozdulatokra. A típus egyik hiányossága a nehéz karbantarthatóság volt, mivel az üzemanyag és olajtartályokhoz csak a szárnyak és a törzs szétszerelése után lehetett csak hozzáférni. Jóval komolyabb aggodalomra adott okot az hogy a repülőgép szárnyai hajlamosak voltak leszakadni intenzív süllyedés során.

A gép erőforrása egy 110 lóerős Clerget 9Z forgómotor volt, amelyet később lecseréltek a nagyobb teljesítményű, 130 lóerős Clerget 9B-re. Tesztelték a repülőgépet a 110 lóerős, forgómotoros Le Rhône erőforrással is, de ez a típus sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Úgy tartják, hogy Anthony Fokker. annyira rajta volt azon, hogy gyártson egy olyan repülőt, ami megfelelő válaszreakció lenne az új Sopwith vadászgépre, hogy sikerült elérnie, hogy a lelőtt roncsokat ő és ne az aldershofi kutatócsoport kapja meg.

Visszatekintve a múltba nehéz elképzelnünk, milyen átütő jelentősége volt a Triplane gépeknek, amikor megjelentek. Korábban hasonló gép nem szolgált katonai célokat és sikerének legjobb fokmérője a Központi hatalmak egy üléses harci triplán fejlesztése volt, ami a Sopwith Triplane gép hatására készültek.

Fegyverzet

Ez volt a repülőgép egyik gyenge pontja. Ennek oka az, hogy a gép fegyverzetét egyetlen Vickers géppuska alkotta, ami tűzerő tekintetében elmaradt a kortárs gépektől, hiszen ekkor már elterjedt volt a két géppuska alkalmazása a vadászrepülőgépeken. Próbálkoztak ugyan két fedélzeti géppuska elhelyezésével, de a kísérletek nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. A teszt során 6 repülőgépet alakítottak át két géppuskásra, és állítottak hadrendbe a Királyi Tengerészeti Légierő (Royal Naval Air Service) 1. és 10. századában, 1917 júliusában, de igazán az egy géppuskás verzió maradt az elterjedt.

Cecil Lewis, brit ász így írt a Tripehound-ról: "Minden általam repült típus közül a Triplane volt az, amit a legjobbnak tartottam. Voltak repülőgépek, amelyek gyorsabbak voltak, vagy erősebbek, esetleg jobban emelkedtek, de egyik repülőgép sem volt olyan barátságos, mint a Sopwith Triplane. Ha gázkart 3/4-re állítottam és hasra húztam a botot, akkor a Triple a végtelenségig  bukfencezett. Egyszer egyfolytában 21 bukfencet csináltam a géppel."

A repülőgép teljesítményét jól jellemezte az a tény, hogy 1917 nyarán egyetlen század  mindössze két hónap alatt 87 ellenséges repülőgépet lőtt le úgy, hogy közben csak egy repülőgép került a veszteséglistára. Brit pilóták elmondása szerint többször előfordult, hogy a német pilóták inkább visszafordultak és nem vették fel a harcot, ha látták, hogy Triplane-ekkel kerültek szembe..

01/11 

   

A típust használt egységek

Francia Tengerészeti Légierő (17 repülőgép)

Orosz birodalmi légierő (1 repülőgép)

Királyi Tengerészeti Légierő (Eredetileg a repülőgépet a Royal Flying Corps is szolgálatba kívánta állítani, de végül csak a Királyi Tengerészeti Légierő alakulatainál állt szolgálatba.)

• 1 Század
• 8. Század
• 9. Század
• 10. Század
• 11. Század
• 12. Század
• "A" Naval Század

Megmaradt példányok és replikák.

A típusból mindössze két példány maradt meg, az egyik az N5912-es példány, amit a Oakley & Co. vállalat épített és szállított le 1917 végén. A repülőgép harci cselekményekben nem vett részt, a Marke-ben lévő RFC/RAF bázison látott el kiképzési feladatokat. A háború után 1924-ig a repülőgép látható volt egy időszaki kiállításon a Imperial War Museum-ban. 1936-ban Royal Air Force megszerezte, és újra repülőképessé tette a gépet. Jelenleg a RAF múzeumában van kiállítva.

Az N5486-os példány Oroszországba lett szállítva 1917 májusában. A repülőgép érdekessége, hogy sítalpakat szereltek fel rá. Valószínűleg kiképző repülőgépként használták és többször újraépítették. Az N5486-os jelenleg a légierő múzeumában tekinthető meg Monyino-ban.

A Triplane annyira népszerű volt, hogy számos replika készült belőle. A Northern Aeroplane Workshops által készített gép alapjául  a haditengerészet 8. századában szolgált N6290 sorszámú típus szolgált.  A replika olyan jól sikerült, hogy Sir Thomas Sopwith egy "késői példánynak" nevezte el a gépet.

Néhány eredeti fénykép:

01/10 

   

A Sopwith Triplane műszaki adatai (Clerget 9B motorral felszerelt variáns.)

Méret és tömeg adatok:

• Személyzet: 1 fő
• Hossz: 5.73 m (18 ft 10 in)
• Fesztávolság: 8 m (26 ft 6 in)
• Hossz: 3.2 m (10 ft 6 in)
• Szárnyfelület: 21.46 m² (231 ft²)
• Üres súly: 993 lb (450 kg)
• Felszálló tömeg: 642 kg (1,415 lb)
• Erőforrás: 1× Clerget 9B forgó motor, 130 lóerős (96 kw)

Teljesítmény adatok:

• Maximum sebesség:  187 km/h (117 mph)   1,830 méteren (5,000 ft)
• Hatótávolság:  450 km (280 mi)
• Szolgálati csúcsmagasság: 6,250 m (20,500 ft)
• Szárnyterhelés: 29.92 kg/m² (6.13 lb/ft²)
• Repülési időtartam: 2 óra 45 perc
• Emelkedés 1,980 méterre: 6.33 perc

Sopwith Triplane Beta Promo Videó:

Dim lights Embed Embed this video on your site

Köszönöm Sanyo-nak a cikk fordításban és átolvasásában nyújtott segítségét! :)

A gép megvásárolható ezen a linken.