Bevezető

A gép a korábbi és nagyon sikeres SPAD S.VII továbbfejlesztése, melyet Louis Béchéreau tervezett a “Société Pour L'Aviation et ses Dérivés” (SPAD) repülőgépgyárban. Az egyik legéletképesebb vadászgép volt a háborúban, az egyik olyan típus, amelyből nagyon sokat gyártottak. A 10000 megrendelt példányból ténylegesen 8472 darab készült el.

Tervezés és gyártás

Az S.VII 1916 szeptemberében állt szolgálatba, de már 1917 elején világossá vált, hogy a német felderítők alaposan felülmúlják teljesítményben. A franciák vezető ásza, Georges Guynemer lobbizott is a megnövelt teljesítményű gép érdekében. A SPAD tervezője, Louis Béchereau egy géppuskával felszerelt S.XII változatot tervezett, mely csak mérsékelt sikereket tudott elérni, a továbbfejlesztések után végül ebből alakult ki az S.XIII.

01/10 

   

Az S.XIII sokban különbözött az elődjétől, a típus rengeteg aerodinamikai javításon és más finomításon esett át, beleértve a nagyobb szárnyakat és oldalkormányt, a sokkal erősebb Hispano-Suiza 8B motort, mely áttételen keresztül hajtotta meg a nagyobb “jobbkezes” légcsavart. A második 303-as Vickers géppuskával a gép tűzerejét növelték meg. Ezek összessége egy figyelemre méltóan jobban repülhető gépet eredményezett légiharcban, mely az angol kortárs a Sopwith Camelnél és a német Fokker D.VII-nél is gyorsabb volt, a SPAD S.XIII bizonyította strapabíróságát zuhanórepülésben is. A típus manőverezőképessége nem volt túl jó, ez hatványozottan igaz volt kis repülési sebességen. A meredek süllyedési szög és a hirtelen dugóhúzóba esési hajlam miatt, a kezdő pilóták számára sok gondot okozott a biztonságos leszállás végrehajtása.


Bevetésen
A gép először 1917 április 4-én emelkedett a levegőbe, a következő hónapban pedig már a Francia Légiszolgálatban is megtalálható volt. A többi szövetséges légierő is gyorsan adoptálta a típust, a 893 darab megvásárolt példány fele az Amerikai Hadsereg Légi Szolgálatánál még 1920-ban is üzemben volt. Exportálták Japánba, Lengyelországba, és a háború után Csehszlovákiába is. Az S.XIII-at több ász is repülte, köztük a híres francia, Georges Guynemer és René Fonck. Az olasz Francesco Baracca és az amerikai Eddie Rickenbacker szintén ász lett a típuson, 34 és 26 légigyőzelemmel.

Repülés közben

A típus repülési karakterisztikáját nagyon jól jellemzi egy nemrég megjelent írás, a SimHQ fórumozója, Rama által franciából angolra fordított cikk betekintést nyújt a pilótára nehezedő feladatokba. A cikk eredetije a francia nyelvű Aviasport 1999 áprilisi számában jelent meg, a szerző Jean Molveau. A francia -> angol -> magyar fordítás miatt nem tudom garantálni a szöveg tökéletes szöveghűségét és hitelességét, de a tőlem telhető legnagyobb gondossággal fordítottam le. RedRiotnak köszönet a linkért.

01/10 

   

A most következő benyomásokat egy emlékrepülésen résztvevő pilóta írta, aki a Spad S.XIII-at repülte (100%-ig eredeti gép). Azt jól látod, hogy a fordulatszámmérő nem egyezik meg a játékban levővel, ugyanis a Rise of Flight-ban a korai (HS-8a) motoros változatot modellezték le, míg a cikkben szereplő gép egy későbbi változatú (HS-8be) motorral repül.

Üzemanyag,  pót és hűtővíztartály tele. A SPAD felszállásra való felkészítéséhez négy ember szükséges. Nem csak azért, hogy kitolják a hangárból (a gép teljesen feltöltve majdnem egy tonna), hanem mert nagyon farnehéz (közel 200 kiló, a mozgatáshoz egy vontatókocsi is kell). A repülés előtti szemrevételezés a szokásos, itt a két legfontosabb pont a kormányvezérlés huzaljai és az oldalkormány alatti farokcsúszó. Olajszint ellenőrzés.